Mint belső DB tag úgy döntöttem, beletanulok én is a mesélésbe. Sokat gondolkoztam azon, mit is kellene választanom. Mibe tudnám annyira beleélni magam, hogy azt másoknak is át tudjam adni. Tényleg. sokat. gondolkodtam. Aztán egyszer csak reggel kinéztem az erkélyen keresztül a ködbe és megvilágosodtam. Imádom a misztikumot, a sejtelmes történeteket, a feszült csendet, a rettegést. Ragozzam még?
Szerencsére van a csapatunkban egy H.P Lovecraft rajongónk, illetve nemrégiben vettük meg a Call of Cthulhu szerepjáték könyvet, mely egyelőre kiaknázatlanul porosodik egy polcon. De már nem sokáig, mivel kezembe vettem az író novellagyűjteményének harmadik fejezetét, melyben a közkedvelt és méltán híres Cthulhu hívása is olvasható. Az alapelv az volt, hogy bár sokat hallottam már ezekről a történetekről, a legjobb, ha én magam is szereplőivé válok és olvasni kezdem eme hátborzongató írásokat. Hogy is mondjam, olyan könyv ez, amit nehezen tesz le az ember. Az Óvilág történeteit átolvasva már is sok ihletet kaptam egy jó kis sztorihoz, de ne ugorjunk egyből fejest, hisz ott van még a könyv háromnegyede a lényeggel együtt. Az ősi isten története még csak most következik, így a szerepjáték alapszabályaival még várok. De rettegjen a világ, ha én azt a kezembe veszem, mert thrillerben nem lesz hiány!
Mint kezdő játékos és még annál is kezdőbb mesélő, milyen érzés felkészülni életem első és remélhetőleg sikeres kalandmesterkedéséhez? Izgalmas! Nagyon várom, és egyben nagyon is izgulok, de egy dologgal tisztában vagyok. Egy játékkönyv ismerete után nem leszek profi km. Na de valahol el kell kezdeni és én nem a Magussal szeretném. Nem azért, mert nem szeretem, hanem mert a horror műfaj sokkal közelebb áll hozzám, mint a fantasy. Egy mesélés után sem leszek profi, de sok gyakorlással elérhetem, hogy élvezetesek legyenek a játékaim. Tanácsban nem szenvedem hiányt és mint az asztal másik oldalán űlő játékos, a praktikák megfigyelésével sincs gond. Élesben persze más.
Az én fejemben azonban ez kb úgy néz ki, hogy megismerem a világot, amiben mesélek. Ezt követően értelmezem és elsajátítom a karakteralkotás szablyait úgy, hogy azt könnyen el is tudjam magyarázni játékosaimnak. És jöhet az első kaland megírása. Nem szeretném elsietni, így az egész modult előre megírom és tádáááá. Kezdő mesélővé is avanzsálódtam.Kezdővé! Van olyan szerencsém, hogy van egy Dobran csapatom, akiken annyit tesztelek és gyakorlok amennyit csak el bírnak viselni a rettegésből és őrületből, így annyira azért nem élesben kezdek, de ha úgy tűnik, van hozzá tehetségem és van ilyen fajta játékra igény, akkor hamar jöhetnek mások is.
Másnak is bátran ajánlom, hogy próbálja ki magát ebben a szerepkörben is, veszíteni nem fog vele. Találkoztunk már olyan példával, hogy első mesélés alkalmával az illető olyan ügyesnek bizonyult, hogy azóta is inkább erre a posztra osztjuk be, ha lehet. Persze nem minden sikersztori elsöprő győzelemmel indul. Fontos, hogy folyamatosan olvassunk utána a részleteknek, hogy idővel minél több apróságot át tudjunk adni a világról és annak szereplőiről. Fontos, hogy tudjunk alkalmazkodni a hirtelen helyzetekhez és legyen türelmünk a játékosokhoz. Én legalább is ezt várom el a saját mesélőmtől.
De térjünk kicsit visszább Lovecraft világára, az első sikeres modulomról úgy is hallotok majd eleget :) Lenyűgöző, hogy oly rövid részletét ismerjük csak meg az aktuális történetnek mégis annyira magával ragad a cselekmény, az érzelmek, melyek csak néhány oldalba sűrítve tárulnak elénk. Nem kínoz folyton a rettegéssel, de gyanakvást minden egyes leírt szó kelt az olvasóban, ezzel fenntartva a figyelmet. Nem rágja a szánkba, mi történik, sok dolgot magunknak kell kitalálni vagy értelmezni, ezzel is azt érve el, hogy kattog az agyad, egyszerűen nem hagy unatkozni. S bár a történetek más más fordításában kerültek be a könyvbe, a nyelvezetük még is oly egységes. Azt hallottam, nagyon nehéz olvasni Lovecraftot, nem mondanám. Vannak idegen kifejezések, melyeket a lábjegyzet nélkül csak utánaolvasással tudnánk értelmezni, szereti a hosszú, összetett mondatokat és igen akad olyan megfogalmazás, amit egyszerűbben is le lehetett volna írni. Ettől még könnyen emészthető, bár ez csak a nyelvezetéről mondható el. A történetek mind nyomasztóak, különösek és ködösek. Aki nem szereti a misztikum, az ismeretlen, a gonosz, a félelem, a rettegés és a halál fogalmát az ne kezdje el olvasni. Amennyiben viszont olyan horror őrült vagy, mint én és az agyad nem pukkan szét a sok szellemtől, mítikus lénytől vagy magától az emberi természet sötét oldalától, akkor mindenféleképpen olvasd el a novelláit, és próbáld ki a szerepjátékot is!
Egy kis kedvcsináló
